Kérem, hogy amennyiben valamelyik feladatlap megtetszett, és másnak is továbbküldené (továbbküldenéd), a blog hivatkozását küldje (küldd) el! Köszönöm

2011. máj. 31.

A hiszti

Kezdetnek egykori- nem pedagógus ismerősöm szavait idézem: „A hiszti az van.”
A hiszti a dackorszak leginkább látványos eleme. Gyereke válogatja, kinél milyen intenzíven jelenik meg. A helyzet talán ismerős: valami nem úgy sikerül, ahogyan a gyerek szeretné. Ettől ideges lesz, kiabál, esetleg a földre veti magát, toporzékol. Van olyan, hogy hiába szeretnénk felvenni, mert megfeszíti a testét, vagy egyszerűen szinte kirúgja magát a kezünkből.
Ez főleg olyankor kellemetlen, amikor nyilvános helyen történik. Mert ilyenkor mindenkinek van egy „jó ötlete” arra vonatkozóan, mit kell tennünk! A hideg vizes leöntéstől a verésen keresztül a „Hazaviszlek”-féle beszólásig igen sokfélék az ötletek. Ezekre azonban NE hallgassunk!

Mi is a hiszti? Sokféle magyarázat van, jó néhány elmélet. A neurológusok szerint a hiszti azért van, mert kisgyermekkorban az idegrendszer serkentő és gátló folyamatai nincsenek egyensúlyban- a gátló folyamatok csak később „érnek be”, nagyjából iskoláskorban. Ekkorra lesz képes a gyerek arra, hogy fékezze indulatait.
A pszichológusok szerint akaratnyilvánításról van szó; a gyerek azt próbálja ki, meddig mehet el a szülőnél.
Számomra mindkét magyarázat eléggé meggyőző!

Tény, hogy a dackorszak, és vele együtt a hiszti általában minden gyereknél előjön, 2-3 éves korban tetőzik. Az is gyakori, hogy a gyerek azzal dacol, azzal kerül konfliktusba leginkább, akit a legjobban szeret, és aki a legjobban szereti őt. Ebben a formában vehetjük akár megtisztelőnek is a hisztit. Még akkor is, ha nagyon nehéz!
Az is tény, hogy bármennyire nehéz is megállni, nem jó stratégia, ha a hisztiző csemete mindent megkap, amit akar- így csak elmélyítjük a problémát. Itt elsősorban arra gondolok, hogy például ha valamit meg akar vetetni velünk a gyerek, de mi nem akarjuk megvenni, akkor nem okos dolog, ha a hiszti hatására engedünk neki. Ugyanakkor amennyiben valamely szükségletének kielégítése ütközik akadályba- pl. inni kér, nem kap azonnal, ezért hisztizik- úgy természetesen meg kell itatni.
A fent említett „ötletek” sem hatékonyak általában.
A legegyszerűbb- bár nagyon nehezen kivitelezhető- ha ráhagyjuk a gyerekre, lehetőleg oda sem figyelünk rá, amikor hisztizik, de azért ott maradunk a közelében. Ezzel azt üzenjük neki, hogy szeretjük, de ez a viselkedés nincs hatással ránk, ezzel nem ér el semmit.
Közben azonban nem feledhetjük el, ebben a helyzetben a gyereknek is nagyon nehéz a dolga. Ha segíteni nem tudunk, legalább ne rontsunk tovább a helyzeten!
Az „okos” hozzászólásokat pedig hagyjuk figyelmen kívül, vagy egyszerűen, de határozottan utasítsuk vissza! A hisztis gyerek nem „eladó”, nem viszi haza senki rajtunk kívül, és nem viszi el a „zsákos bácsi” sem!
Ha sikerül nagyjából túljutni ezen a korszakon, akkor remélhetjük, hogy gyermekünk a család által nyújtott érzelmi biztonság miatt a későbbiekben is otthon „adja ki a fáradt gőzt”, így van remény rá, hogy később is tudni fogunk örömeiről, de sérelmeiről, bánatáról is.

Végezetül egy vers, melyet először a Kaláka együttes egyik CD felvételén hallottam:

Lackfi János:

Dorottya legyőzi a hisztit

 

A hiszti sós-zsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

 Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kövörösödök.

Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

 Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.

Szép napot:
Hajni

2011. máj. 30.

Feladatlap az írás előkészítéséhez

Az írás kommunikációnk egyik fontos eszköze. Jelentősége az életünk minden területén vitathatatlan.
Az írott betűket az iskolában tanuljuk meg. Nagyon hosszú tanulási folyamat eredménye ez, és nagyon fontos, hogy az írás mások számára is olvasható legyen. A szépen kerekített betűknek látszólag csak a külalak miatt van jelentősége, de természetesen ennél sokkal többről van szó. A gyerekek írásképe 12-13 éves koruk táján egyéni jelleget ölt. Már nem minden esetben használják az alsó tagozatban megszokott szépen "rajzolt" betűket. Nem mindegy, hogy ilyenkor olvasható marad-e az írás, vagy annyira más lesz, hogy esetleg olvashatatlanná válik!
Az írást- ahogyan az olvasást is- sok készség kialakulása előzi meg. Összefüggés van például a csecsemő- és kisgyermekkori mozgások és az írás között. De ugyanígy nem mindegy, hogy gyermekünk tud-e, szeret-e rajzolni. Az írás ugyanis pontosan irányított finommozgást igényel. A tanítók ezért íratnak a gyerekekkel kezdetben "csak" betűelemeket, és ezért kell azokat sokat gyakoroltatni!
Vannak gyerekek, akiknek nehezebben megy a betűelemek elsajátítása is, nekik több rajzos gyakorlásra lehet szükségük.

A feladatlap, amit mellékeltem, az írás előkészítését célozza. Elsősorban 5-6 évesek számára készítettem. Ők már- valószínűleg arra is képesek, hogy a szürke vonalakat átrajzolják. Az első alakzat valamivel könnyebb- abban csak egyenes vonalak szerepelnek, a kukacos kép átrajzolása nehezebb, és elsősorban a kör, és a körhöz hasonló formák gyakorlására alkalmas. (Ha nem megy jól az átrajzolás, akkor elegendő színezni!)
A kisebbek- ha kedvük van- inkább színezgessenek, vagy firkálgassanak!

Szép napot:
Hajni

kukacos rajzoló

2011. máj. 18.

Kerülendő mondatok- avagy mit ne mondjunk a gyereknek TOP 10

Régóta készül már ez a bejegyzés, hosszú évek innen- onnan hallott mondataiból szemezgettem. A felsorolás nem lesz objektív, és nem is feltétlenül tudományos igényű.
Az azonban egészen biztos, hogy egy rossz mondat- főleg, ha nagyon sokszor hangoztatják- sokat árthat a gyerek fejlődésének elsősorban érzelmi, de sok esetben értelmi szempontból is.

Íme a „sikerlista”:
  1. Ne szaladj, mert elesel!
  2. Ne menj a homokozóba, mert koszos lesz a ruhád!
  3. Ne hajtsd olyan magasra a hintát!
  4. Hazaviszlek! ( Hisztiző, idegen gyereknek)
  5. Nem szabad, mert azt mondtam!
  6. Szégyelld magad!
  7. Ne mássz olyan magasra a mászókán, leesel!
  8. Nem játszhatsz azzal a játékkal!
  9. Buta vagy!
  10. Ne fantáziálj

1. Ne szaladj, mert elesel!
Ha az ember szalad, valóban eleshet, ehhez kétség sem fér. Bár az is igaz, hogy egyszerű állásból is el lehet esni. Sőt, ha úgy sikerül, akár még ülésből is.
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy- amikor már tudnak- szaladgáljanak. Természetesen fontos, hogy ezt olyan helyen tegyék, ahol nem érheti őket nagyobb baleset, mint hogy elesnek.
Az esés pedig sokat segíthet- a gyerek csak esések árán tudja megtapasztalni saját határait!
Természetesen ha nagyot esik és sír, meg kell vigasztalni. A "Na ugye, megmondtam!" nem sokat segít. Egy anyu puszi viszont azonnal gyógyít.

2. Ne menj a homokozóba, mert koszos lesz a ruhád!
Amennyiben a gyerekünk a homokozóban játszik, bizony nagyon komoly esély van arra, hogy koszos, illetve homokos lesz a ruhája! A homok azonban könnyen kijön a ruhából, emiatt tehát értelmetlen rászólni.
Amellett- korábban is írtam már- hogy a homok az egyik legjobb, és legsokoldalúbb játszó-, ezzel együtt fejlesztő eszköz. Bárhogyan alakítható, szinte bármilyen formát létre lehet hozni belőle. Ezen kívül fejleszti a tapintási érzékelést, és alakíthatósága révén a képzeletet, kreativitást is. Szerepjátékokra is jó, remekül lehet "főzni", "kavargatni", gombócot gyúrni belőle. Mindez a szocializációt segíti.
Az a kis kosz alighanem megéri, hiszen a homokozóban való játékkal sokkal többet nyer a gyerek, mint amennyit egy alapos leporolással, vagy mosással „veszítünk”.

3. Ne hajtsd olyan magasra a hintát!
A hinta az egyik legjobb játék, egyben az egyik legfontosabb fejlesztési eszköz.
Ha a gyerek már hajtani is tudja, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy tudja, neki milyen magasság jó. Amennyiben kapaszkodik, nem valószínű, hogy kiesne a hintából. Emellett a mai modern játszótereken homok, vagy rugalmas szőnyeg van a hinták alatt, melyek felfogják az esést.
Higgyük el, gyermekünk érzi a határait, ha engedjük, hogy megérezze!

  1. Hazaviszlek! ( Hisztiző, idegen gyereknek)
Ha egy gyerek hisztizik, alapvetően nem jó, ha beleszólunk! Édesanyja, vagy édesapja bizonyosan jobban tudja nálunk, hogy ilyenkor mit érdemes tenni vele, hiszen ők ismerik a gyereket, a kívülállók pedig nem! A helyzeten egészen biztosan nem segít, ha tippeket adunk- az adott helyzetet nem oldja meg- segíteni pedig szintén nem a mi dolgunk.
A „hazaviszlek” szó már csak azért sem szerencsés, mert nem elég, hogy a gyerek nem tud kijönni a hisztiből, még ráadásul félhet is!
A hisztiző gyerek is a szüleié, az ő gondjuk, ne rontsunk még jobban az amúgy is elég nehéz helyzeten!

  1. Nem szabad, mert azt mondtam!
Leggyakrabban az ilyen mondat akkor hangzik el, amikor magunk sem tudjuk, miért nem szabad valamit csinálni. Fontos, hogy mondjuk meg a gyereknek, mi az, amit nem szabad, illetve azt, hogy miért nem szabad! (Mert veszélyes, mert nem biztonságos, stb.)
Ugyanakkor az is fontos, hogy lehetőleg mondjuk meg, mit tegyen a „nem szabad”- dolog helyett!

  1. Szégyelld magad!
Ha a gyerek valami olyat tesz, vagy mond, ami nem helyénvaló, akkor szokott elhangozni ez a mondat. Azért került fel a „kerülendők” listájára, mert valójában nem sok értelme van. Ha valamit megtiltunk, akkor tiltsuk meg egyértelműen!
Hiszen mi lesz jobb attól, ha a gyerek szégyelli magát? Attól még nem bánja meg, amit tett, nem látja be, hogy tévedett. Erre rá kell őt vezetni.
A „Szégyelld magad!” felszólítás azonban csak megalázó, sokat nem segít.

  1. Ne mássz olyan magasra a mászókán, leesel!
A gyerekek tudják, milyen magasra mászhatnak! Ha bajban vannak, azt úgyis jelzik, ha segítségre van szükségük, szólnak, és közbe léphetünk! Érdemes bízni bennük, engedni, hogy ügyesedjenek. Ha nem muszáj, ne szóljunk rájuk!

  1. Nem játszhatsz azzal a játékkal!
A játék arra való, hogy játsszon a gyerek! Ha nem szabad, akkor inkább ne tegyük a közelébe, ahol elérheti!
Ha a játék másé, akkor inkább kérjük el, ezzel megtanítjuk a gyerekünket a kommunikáció egyik fontos eszközére, a kérésre.
Olyan játékot pedig ne vegyünk, amit félteni kell, mert csak konfliktusok forrása lesz!

  1. Buta vagy!
Ha lehet, ne minősítsük a gyereket negatívan! Az a gyerek, aki sokszor hall hasonlókat- buta vagy, ügyetlen vagy, rossz vagy- előbb utóbb el is hiszi, hogy ő buta, ügyetlen, és rossz gyerek. Így aztán ezek a kijelentések önmagukat beváltó jóslatokká válnak, és sokat rontanak a gyerek önértékelésén.
Hiszem, hogy buta, ügyetlen, vagy rossz gyerek nincs! Olyan inkább lehet, hogy ostobaságot csinál, vagy egyes esetekben ügyetlenkedik. Ezt azonban érdemes úgy is mondani neki:- Ne edd meg a homokot, az butaság!

  1. Ne fantáziálj!
Ez a mondat már nagyanyáink korában is létezett- talán már korábban is. Vagyis a gyerekek akkoriban is használták a fantáziájukat, és a szülők tiltották.
A mai gyerekek is kitalálnak dolgokat, az óvodások sokszor olyan meggyőzően, hogy nehéz megtalálni beszédjükben a valós és a kitalált elemeket. Sokszor még maguk is elhiszik, hogy az, amit mondtak, tényleg úgy történt, vagy úgy van, ahogy mondják. Így aztán- saját gyerekeim elmondása szerint- volt idő, amikor krokodilok úszkáltak a kádban, és sárkányok laktak a plafonon. Ezek azonban általában nem voltak gonoszak-szerencsére…
Valóban olyan nagy baj, ha a gyereknek van fantáziája és azt használja? Szerintem csak érdekesebb tőle az élet!
Az írók, költők, képzőművészek, sőt, a feltalálók is használják a fantáziájukat, rengeteg használati tárgyat, művészeti alkotást, stb. kaptunk tőlük!
Éppen ezért ne fogjuk vissza gyermekünk képzeletét, kreativitását, inkább a tiltását felejtsük el!

Szép napot:
Hajni

2011. máj. 10.

Feladatlap az irányok gyakorlásához

Már korábban is írtam róla, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni- az irányoknak nagyon fontos szerepük van életünkben. Csak ennek segítségével vagyunk képesek tájékozódni, bármit megtalálni.
Írni és olvasni is az irányok elégséges ismeretével, és készségszintű használatával tudunk,- hiszen csakis balról jobbra olvasunk- magyarul mindenképpen- és sohasem fordítva! Egyes betűink pedig felismerhetetlenek, ha nem ismerjük, vagy nem tudjuk megfelelően alkalmazni az irányokat. (Pl.: b,d, p- gyakori hiba írás- olvasás tanulásakor, de sok gyereknél később is gondot okoz.)
Sok gyereknek nehezíti meg az életét az irányok tévesztése, ezért minden lehetőséget érdemes megragadni, hogy ezt gyakoroltassuk velük!
Ha például megyünk valahová, érdemes megnevezni dolgokat, melyek érdekesek, s ekkor már azt is meg lehet nevezni, merre vannak! (Pl: Azon az erkélyen egy szép virág nyílik. Hol van hozzád képest az az erkély?)

A melléket feladatlap kifejezetten az irányok gyakorlására szolgál. Hasonló az állatos lépegető feladatlap első feladatához.
Olvasni tudó gyerekeknek ajánlom. Ha a gyereknek gondja van az irányokkal, akkor mindenképpen segíteni kell munkáját, hogy a szavak valóban összeolvashatóak legyenek.
Jó szórakozást a lépegetéshez!

Szép napot:
Hajni

betűs lépegető

2011. máj. 3.

A számítógépes játékokról

Manapság sokat hallunk arról, hogy a számítógép is komoly veszélyeket rejt. Ennek ellenére sok szülő büszke arra, ha gyermeke akár már 2 éves korában használni tudja ezt az eszközt.
Azt azonban korlátlan használat mellett nehéz tudatosítani, hogy egyáltalán mire is jó a számítógép. Ha viszont nem tudatosítjuk, könnyen megeshet, hogy akár 6 éves gyermekünk- a számítógépet készségszinten használva- olyan játékokat játszik, amilyet csak akar, de amit esetleg mi nem szeretnénk.
A számítógépes játékok esetében a visszacsatolás azonnali, vagyis rögtön kiderül, nyertünk-e, vagy vesztettünk. Mivel természetesen mindenki nyerni szeretne, a játék izgalomban tart, ez a gyerekekre különösen veszélyes lehet!
Másfelől a számítógépes játékok területén is gyakori, hogy erőszakosak, mi több, egészen durván erőszakos effekteket tartalmaznak. Ez- mint már említettem más bejegyzésemben is, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni- rombolja a személyiséget.
A megoldás talán radikálisnak tűnhet, mégis úgy vélem, legjobb ha a gyerek 10-12 éves koráig nem játszik számítógépes játékkal. Később is inkább csak logikai játékokat érdemes játszani, vagy olyan játékokat, amelyek esetleg a tanulást segítik- pl. nyelvi játékok.

Később is érdemes inkább logikai játékokkal játszani! Azonban itt is fontos megjegyezni, hogy az időt maximálni kell- például a televízió nézésével együtt 1-2 órában.

Szép napot:
Hajni