Napjainkban a technika ugrásszerű fejlődésével eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag minden háztartásban megtalálható a televízió és a számítógép is. Ezek az eszközök valóságunk részeivé váltak, és-noha káros hatásaikról sokfelé hallunk, olvasunk- nem tudjuk kiiktatni őket életünkből.
Milyen káros hatásaik vannak egyáltalán?
Először is a gyerekek esetében az állandóan mozgó képek, figurák káros hatással vannak az idegrendszerre, már csak emiatt sem mindegy, hogy a gyerek hány órát tölt a képernyő előtt.
Emellett sajnos a műsorok szerkesztői, épp úgy, mint sok internet- felhasználó- nem vállalnak felelősséget mindazért, ami a képernyőn megjelenik. S ezek a tartalmak gyakran sértőek, erőszakosak, vagy más szempontból károsak. Előfordul, hogy egész rajzfilmcsatornák fókuszálnak a gyerekekre, s közben a megjelenő történetekben egyre több, és egyre erőszakosabb cselekmények történnek.
A gyerekeknek az a képessége, hogy a valóságot a mesék világától megkülönböztessék 5 éves koruk körül alakul ki. Addig gyakorlatilag bármit néznek a képernyőn, azt mind valóságként fogják fel. Nem nehéz tehát belátni, hogy amennyiben a rajzfilmben valaki akár egy durva ütés után simán feláll, és megy tovább, akkor az a valóságban is így lesz- a gyerekek szerint.
Mindez károsan befolyásolja személyiségfejlődésüket, kapcsolataikat, akár súlyos viselkedési problémákhoz is vezethetnek.
Mi lehet a megoldás?
Egyrészt nem kell a monitoroknak a nap 12 órájában egyfolytában égni! Ha maximalizáljuk a gyerek számára a televízió-számítógép előtt eltölthető időt, a gyerek megszokja, hogy ennek is szabályai vannak.
Másrészt az is fontos, hogy ne lehessen bármit nézni. Ezt legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha leülünk a gyerek mellé, ha például rajzfilmet néz. Így tudjuk, mi érdekli, és még meg is beszélhetjük a látottakat. Megismerhetjük a gyermekünk gondolkodását, a világról alkotott véleményét. Ezzel együtt ő is „kibeszélheti” félelmeit, örömeit.
A legjobb az, ha magunk állítjuk össze azokat a rajzfilmeket, ismeretterjesztő filmeket, filmeket, melyeket szívesen nézünk együtt. Akár otthoni DVD-tárat hozhatunk létre, így biztosan tudjuk, mit és mennyi ideig néz gyermekünk, hogy az ne legyen káros, vagy romboló hatású.
A mellékelt feladatlap első feladata az irányok tudatosításának segítését, gyakorlását célozza.
A második feladat fejleszti a forma kiemelését a háttérből.
Szép napot:
Hajni
irányos lépegetős
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése