Kérem, hogy amennyiben valamelyik feladatlap megtetszett, és másnak is továbbküldené (továbbküldenéd), a blog hivatkozását küldje (küldd) el! Köszönöm

2011. ápr. 25.

A televízió és a számítógép

Napjainkban a technika ugrásszerű fejlődésével eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag minden háztartásban megtalálható a televízió és a számítógép is. Ezek az eszközök valóságunk részeivé váltak, és-noha káros hatásaikról sokfelé hallunk, olvasunk- nem tudjuk kiiktatni őket életünkből.
Milyen káros hatásaik vannak egyáltalán?
Először is a gyerekek esetében az állandóan mozgó képek, figurák káros hatással vannak az idegrendszerre, már csak emiatt sem mindegy, hogy a gyerek hány órát tölt a képernyő előtt.
Emellett sajnos a műsorok szerkesztői, épp úgy, mint sok internet- felhasználó- nem vállalnak felelősséget mindazért, ami a képernyőn megjelenik. S ezek a tartalmak gyakran sértőek, erőszakosak, vagy más szempontból károsak. Előfordul, hogy egész rajzfilmcsatornák fókuszálnak a gyerekekre, s közben a megjelenő történetekben egyre több, és egyre erőszakosabb cselekmények történnek.
A gyerekeknek az a képessége, hogy a valóságot a mesék világától megkülönböztessék 5 éves koruk körül alakul ki. Addig gyakorlatilag bármit néznek a képernyőn, azt mind valóságként fogják fel. Nem nehéz tehát belátni, hogy amennyiben a rajzfilmben valaki akár egy durva ütés után simán feláll, és megy tovább, akkor az a valóságban is így lesz- a gyerekek szerint.
Mindez károsan befolyásolja személyiségfejlődésüket, kapcsolataikat, akár súlyos viselkedési problémákhoz is vezethetnek.
Mi lehet a megoldás?
Egyrészt nem kell a monitoroknak a nap 12 órájában egyfolytában égni! Ha maximalizáljuk a gyerek számára a televízió-számítógép előtt eltölthető időt, a gyerek megszokja, hogy ennek is szabályai vannak.
Másrészt az is fontos, hogy ne lehessen bármit nézni. Ezt legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha leülünk a gyerek mellé, ha például rajzfilmet néz. Így tudjuk, mi érdekli, és még meg is beszélhetjük a látottakat. Megismerhetjük a gyermekünk gondolkodását, a világról alkotott véleményét. Ezzel együtt ő is „kibeszélheti” félelmeit, örömeit.
A legjobb az, ha magunk állítjuk össze azokat a rajzfilmeket, ismeretterjesztő filmeket, filmeket, melyeket szívesen nézünk együtt. Akár otthoni DVD-tárat  hozhatunk létre, így biztosan tudjuk, mit és mennyi ideig néz gyermekünk, hogy az ne legyen káros, vagy romboló hatású.

A mellékelt feladatlap első feladata az irányok tudatosításának segítését, gyakorlását célozza.
A második feladat fejleszti a forma kiemelését a háttérből.

Szép napot:
Hajni

irányos lépegetős

2011. ápr. 22.

Húsvét

A húsvét a tavasz legszebb ünnepe, hagyományai több évszázadra nyúlnak vissza.A keresztény ünnep mellett egyfajta termékenységi ünnep is- a locsolás, a tojások jelképei ennek.
Az ünnepek, így a húsvét megünneplése, a régmúlt népszokásainak őrzése, hagyományaink ápolása gyökereink ápolását is jelenti. Ezzel erősödik éntudatunk, egy közösséghez való tartozásunk tudata.
A gyerekek számára egyfajta játék mindez, de családi élmény is lehet, ha pl, a család férfi tagjai együtt mennek locsolkodni, és a lányok együtt várják őket.
Az ünnepre való készülődés szintén erősítheti a kapcsolatokat.
Ezzel együtt pl. a tojásfestés- mivel a tojás nem sík felület- nagyban hozzájárulhat a gyerekek manipulatív készségeinek fejlesztéséhez. Emellett önértékelésük erősítéséhez is hozzájárulhat, hiszen a tojás törékeny, ha sikerül megfesteni, akkor a gyerek maga is tudja, hogy jól végezte el a feladatot.

Egy ötlet a tojások díszítéséhez: festés előtt zsírkrétával rajzoljuk rá a tojásra a mintát, csak eztán fessük meg! Ahol a zsírkréta nyomot hagyott, ott nem fogja be a festék, s így a minta látható lesz. Ezt a módszert már a legkisebbek is alkalmazhatják. A siker szinte garantált!


S ha már húsvét, végezetül néhány locsolóvers:

Jó reggelt, jó reggelt
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom.

Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam a faluba’
Egy rózsafa
Ki akart száradni,
Meg szabad-e öntözni?

Kellemes Húsvéti Ünnepet, és
Szép napot: Hajni húsvét

2011. ápr. 18.

A ritmus

A ritmus- akárcsak a dalok- életünk fontos részét képezik.
A ritmus többek között mozgásunknak is alapja. Ha kisbabát ringatunk, ha járunk, ha beszélünk, mindig használjuk a ritmust, hiszen mindennek ritmusa van, beszédünknek, munkánknak, napszakainknak.
A gyerekek esetében- fejlődésükben is fontos szerep jut a ritmusnak úgy a mozgásban, mint a beszédben. Ez a két terület nagy mértékben segíti egymást.
Már egész kicsi kortól lehet, és érdemes a gyerekeknek ritmusos mondókákat mondani, lovagoltatni őket, vagy ritmusra ringatni a gyerekeket.
Néhány ismert régi mondókát írtam le. A tárház korántsem teljes, többek között az internetről, vagy gyermekkönyvekből is sok ilyet lehet keresni. Az sem baj, ha más anyukáktól, vagy nagymamáktól tanulunk mondókákat bármely helyen, ahol erre lehetőségünk akad!

Höc-höc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Egy pedig a csikóra!

Gyí paci paripa,
Nem messze van Kanizsa
Odaérünk délre
Libapecsenyére!

Gyí te fakó, gyí te ló,
Gyí te Ráró, hó-hahó!

Szép napot:
Hajni

ló, katicák

2011. ápr. 12.

„Minden szónál többet ér egy dal…”

A gyerekek általában- főleg kis korban- fogékonyak a dalokra, a zenére. Ezt a tulajdonságukat érdemes kihasználni!
Az 1-2 évesek már nagyon jó ritmusérzékkel rendelkeznek, szívesen hangoztatnak dallamokat, dúdolgatnak, énekelnek.
Óvódás korra pedig általában a dalok szövegeit is meg tudják jegyezni, szívesen énekelnek, és szeretnek a dalokhoz játékokat- pl. körjátékokat játszani, dalaikat tapssal, mozgással kísérni.
Mindez az iskolai ének-zene oktatás előkészítéseként is felfogható, azonban mindenképp több annál!
Életünkben mindennek ritmusa, dallama van. Ez igaz beszédünkre, írásunkra, egyes munkákra, az építészetre, stb. Még akkor is valamilyen ritmust használunk, ha számlálunk.
Éppen ezért azt gondolom, hogy nem lehet eléggé korán ahhoz, hogy gyermekünknek énekeljünk! Már a magzatok is hallják a dallamot, és reagálnak rá. Legjobb, ha az a dallam a legfontosabb lény hangján szól- az édesanyáén. Nincs az a hamis hangú anya, akinek éneke a saját gyermeke számára ne volna szép!
Épp ezért ne fogjuk vissza magunkat, ha magzatunknak, újszülöttünknek, csecsemőnknek, gyermekünknek énekelni akarunk! Hangunk és dalaink megnyugtatják őket, és viszonylag hamar ráérzünk, rátalálunk arra a dalra, amely megnyugtatja gyermekünket, és jó kedvre deríti!
Énekelni pedig teregetés, mosogatás közben is lehet, és nagy élmény, amikor apró gyermekünk egyszer csak utánunk dúdolja, majd énekli a dalokat.


Néhány egyszerű gyermekdalt írok le, remélem, sokan rájuk ismernek, és szívesen éneklik majd!. (Hasonlókat érdemes böngészni akár az interneten is, de tanulhatunk a kereskedelemben kapható zenei kiadványokból is.)
(A címben szereplő idézet Máté Péter egyik dalának egyik sora.)


Koszorú, Koszorú, miért vagy ilyen szomorú?
Azért vagyok szomorú, mert a nevem Koszorú.

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
Elindult megnézni, mi van a világba.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa, ide is, oda is
Bekukkant egy szóra.
Nagy bajuszú cincér bácsik sétálgatni mentek,
Tó partján a szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elaludt a katicabogárka,
Éjjeli pillangó hazatalicskázta.

Kiskacsa fürdik fekete tóba'
Anyjához készül Lengyelországba.
Síkos a talpa, magas a sarka,
Fordulj ki, fordulj
Két aranyalma.

Szép napot:
Hajni

Nyuszi ül a fűben...

2011. ápr. 8.

Gomb és cipőfűző

Rohanó jelenünkben sokszor nincs időnk arra, hogy például gyermekeik öltözködésére, annak megtanítására sok időt szánjunk. Ezért a szülők nagy része a tépőzáras cipőket, és a húzózárral ellátott ruhákat részesíti előnyben a gombokkal és a cipőfűzővel szemben.
Ezekkel az eszközökkel a gyerekek hamarabb (?) megtanulják ruháikat felvenni, önállóan tudnak öltözködni, és gyorsabban is végeznek.
Ugyanakkor valami nagyon fontosat elvetünk tőlük. Ez pedig a manipulációs készségük fejlesztése, ami a későbbiekben- az iskolában az írás megalapozása lehetne.
Nem állítom, hogy a tépőzár lenne a diszgráfia elsődleges, és végső oka. Azon azonban mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy évről évre több azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek az írás elsajátítása nehéz, akik korábban rajzolni sem szeretnek, esetleg minden finom mozgást igénylő tevékenységtől idegenkednek.

Sok fejlesztő foglalkozáson foglalkozunk csomók, masnik kötésével, vagy a gombolással. Talán egyszerűbb lenne, ha egy-egy ruhadarab felvételéhez szükséges volna újra a gombolás, és nem nagy baj, ha a gyerek a cipőjét befűzni, bekötni is megtanulná!
Természetesen ezt sem szabad a végletekig erőltetni, de gombolni 4-5 éves korban meg lehet tanítani a gyerekeket, cipőt kötni pedig 6 éves korban.

Szép napot:
Hajni

gombok

2011. ápr. 3.

Vonjuk be a házimunkába a gyereket!

A házimunkák egy részébe a gyerekeket is érdemes bevonni. Kezdetben lehet, hogy velük együtt az adott feladat elvégzése nehezebb, vagy több időt vesz igénybe, de hosszabb távon mindenképpen megéri ezt az apró áldozatot.
Az 1-2 évesek szeretnek pakolni, ezt kihasználhatjuk például vásárláskor- persze nem kell mindent megvenni, amit apróságunk akar. A szatyorból való kirámoláskor kifejezetten sokat tudnak segíteni a gyerekek, ha adogatják a megvásárolt holmit.
A teregetés is élvezetesebb, ha segítenek; a kisebbek inkább hordják a nedves ruhát, vagy kiszedik a mosógépből, az 5-6 évesek már szépen ki is tudják teríteni, ha elérik a szárítót.
A mosogatásba is szívesen besegítenek, de ennél a munkánál készüljünk fel arra, hogy a konyha- legalábbis kezdetben- vizes lesz. A törölgetés viszont jól megy már a 2 éveseknek is!
Tésztát gyúrni is jól lehet a gyerekekkel, és az sem nagy baj, ha közben kóstolgatják a kezüket. (Persze nem mindegy, milyen alapanyagokból dolgozunk, de egy kelt tésztából egy nyalintásnyi bizonyosan nem okoz gondot.) Kavart tészták kikeverésében kifejezetten hatékony segítség a gyerek. A csokis krémek edényből való eltávolítása pedig kifejezetten a specialitásuk.
Az is jó, ha segítenek rendet rakni, takarítani. A kicsiket gyakran könnyebb rávenni ezekre a munkákra, a nagyobbakkal nehezebb. Kamaszok esetében gyakran kifejezetten nehéz dolog.
Ha kisebb korban engedjük, esetleg megkérjük a gyerekeket a házimunkában való segítségre, akkor jó esélyünk van arra, hogy később maguk is elvégzik azokat.
A házimunkák többnyire hatékonyan fejlesztik például a tapintási érzékenységet (pl. tésztagyúrás, teregetés, mosogatás), segítik a problémamegoldó gondolkodást (pl. a mosogatást, főzést elő kell készíteni). Ezen kívül együttműködésre nevel minden ilyen tevékenység, s nem utolsó sorban felkészít a felnőtt, önálló életre.
Ne sajnáljuk tehát azt a kis plussz időt arra, hogy gyermekünkkel együtt végezzük el azt, ami nélkülük- valljuk be- unalmas napi rutin csupán.

Szép napot:
Hajni

rendrakás